A menstruáció méhnyálkahártya lelökődése, ami vérzéssel társul. Körülbelül havonkénti ciklussal jelentkezik, kivéve a terhesség és a menopauza idejét. A menstruáció jelzi a nő termékeny életszakaszát, amely a serdülőkor során fellépő első vérzéstől, annak megszűnéséig tart.

     A vérzés első napját tekintjük a menstruációs ciklus kezdetének (1. nap). A ciklus a következő menstruáció kezdete előtt fejeződik be.

     A menstruációs ciklusok 21-40 naposak lehetnek. Csak a nők 10-15%-ának van pontosan 28 napos ciklusa. Ha ettől a 21-40 napos határtól rövidebb, vagy hosszabb a ciklusunk, akkor már érdemes nőgyógyász szakorvoshoz fordulni, aki különböző kivizsgálásokkal fényt deríthet a túl hosszú vagy túl rövid ciklusok mögött megbújó okokra. A túl hosszú ciklus utalhat arra is, hogy abszolult nincs peteérés, a túl rövid ciklusok mögött pedig sárgatestelégtelenség állhat, egyik eset sem kedvező a kicsi lélek megfoganására.

     A menstruációs ciklust hormonok szabályozzák: a luteinizáló hormon (LH hormon, ennek a hormonnal a megemelkedett szintjét jelzik az ovulációs tesztek), a follikulus stimuláló hormon (FSH), amelyeket az agyalapi mirigy termel, és a petefészkek által termelt ösztrogén és progeszteron.

     A ciklusunk három szakaszra tagolható: follikuláris (tüsző-)fázis, ovulációs (tüszőrepedés) és sárgatest fázis.

1. A follikuláris szakasz:

  A szakasz a vérzés első napjától a LH szint emelkedéséig tart. Ez az emelkedés egy petesejt kiszabadulását eredményezi az érett tüszőből(tüszőrepedés). Ebben a fázisban a petefészekben lévő tüszők fejlődnek, növekednek. A szakasz hossza egyénenként változó, 28 napos ciklus estében átlagosan a ciklus 13 napján át tart.

A follikuláris szakasz kezdetén a méhnyálkahártya vastagszik, olyan folyadékokkal és tápanyagokkal telik meg, amelyek az embrió táplálását szolgálják, ha nem kellően vastag akkor vagy abszolult képtelen a megtermékenyített petesejt megtapadni, vagy ha meg is tapad magzatelhaláshoz, vetéléshez vezethet. Ha nem történt megtermékenyítés, az ösztrogén és progeszteron szintek csökkennek, a nyálkahártya lelökődik, és menstruációs vérzés jelentkezik.

     A menstruációs vérzés 3-7, átlagban 5 napig tart. A ciklus során a vérvesztés 15-300 gramm, átlagosan 120 gramm. A menstruációs vér, eltérően a sérülésből származó vértől, általában nem alvad meg, hacsak a vérzés nem túl erős.

     A tüszérési fázis első részében emelkedik a follikulus stimuláló hormon kiválasztása. Ez a hormon azután 3-30 tüsző érését indítja be, amelyek mindegyikében egy petesejt van. A fázis későbbi szakaszában, amint e hormon szintje csökken, ezek közül a tüszők közül csak egy - a domináns tüsző - növekszik tovább. Ez hamar ösztrogént kezd termelni, és a többi fejlődésnek indult tüsző sorvadni kezd.

2. A tüszőrepedés szakasz:   

     A második fázis a tüszőrepedés fázisa az LH szint emelkedésével kezdődik. A növekvő LH a domináns tüszőt a petefészek felszínéből való kiemelkedésre, majd végül megrepedésre serkenti, kibocsátva a petesejtet. A fázis a petesejt kibocsátásával végződik, általában 24-36 órával a pozitív ovulációs teszt után. A petesejt a kiszabadulása után csak rövid ideig termékenyíthető meg (12-24 óráig). A megtermékenyítés valószínűbb, ha a spermiumok már akkor jelen vannak a női nemi szervekben, mielőtt a petesejt kiszabadul.

     Az ovuláció ideje körül a nők egy része tompa fájdalmat érez az alhas valamelyik oldalán. Ezt a fájdalmat középidős fájdalomnak, ovulációs fájdalomnak hívják. A fájdalom néhány perctől néhány óráig tarthat. A fájdalmat ugyanazon az oldalon érzik, ahol az a petefészek található, amelyben a tüszőrepedés történt, de a fájdalom pontos oka nem ismert. A fájdalom megelőzheti a tüszőrepedést, vagy követheti azt, és nem minden ciklusban jelentkezik. A tüszőrepedés nem felváltva következik be a két petefészek között, és véletlenszerűnek tűnik. Ha az egyik petefészket eltávolítják, minden hónapban a megmaradt petefészekben érik meg egy petesejt.

3. A luteális fázis:    

    A harmadik szakasz a sárgatest fázis a tüszőrepedést követi, luteális szakasznak is nevezik. Körülbelül 14 napig tart, hacsak nem jön létre megtermékenyítés. Ettől el is térhet, de ha rövidebb mint 12 nap az sárgatest elégtelenségre utal, ami akár vetéléshez is vezethet. A sárgatest fázisban a megrepedt tüsző a petesejt kibocsátása után bezárul, és egy úgynevezett sárgatesteté alakul, amely növekvő mennyiségű progeszteront termel.

     A sárgatest szerepe az, hogy a méhet előkészítse, a megtermékenyített petesejt fogadására. A sárgatest által termelt progeszteron hatására a méhnyálkahártya tovább vastagszik, feltöltődik folyadékokkal és tápanyagokkal, hogy előkészüljön az esetleges magzatra. A progeszteron hatására a méhnyak nyák sűrűbb lesz, így a spermiumok, vagy a baktériumok méhbe jutásának esélye csökken. A progeszteron a testhőmérsékletet is enyhén megemeli a sárgatest fázis idején, és az emelkedett is marad, amíg a menstruáció megindul. Ez a hőmérséklet emelkedés használható annak becslésére, hogy mikor történt tüszőrepedés. A sárgatest fázis második felében az ösztrogén szint emelkedik, amely szintén a méhnyálkahártya vastagodását váltja ki.

Az ösztrogén és progeszteron szint emelkedésére válaszként az emlő tejmirigyei növekedni kezdenek. Ennek eredményeként a mellek megduzzadhatnak, és érzékennyé válhatnak.

     Ha megtermékenyítés nem történik meg, a sárgatest 14 nap után elsorvad, és új menstruációs ciklus kezdődik.

     Ha a petesejt megtermékenyült, a fejlődő embrió körüli sejtek a humán koriongonadotropinnak (HCG, amely terhességi teszttel mutatható ki) nevezett hormont kezdik termelni. Ez a hormon tartja fenn a sárgatestet, amely folyamatosan termel pro-geszteront, amíg a növekvő magzat képes nem lesz kiválasztani saját hormonjait.

A ciklus a menstruációs vérzéssel kezdődik, ami 3-5 napig tart.

A menstruációs vérzés után szárazság érzetet tapasztalunk néhány napig, majd ezután beindul a nyáktermelés.

     Először krémes, sűrű testápolószerű nyák jelentkezik, majd ez a tüszőrepedés közeledtéveltével egyre jobb minőségűvé és egyre nagyobb mennyiségűvé válik. Az eddig fehér, opálos nyálka kezd áttetszővé válni,hasonló álagúvá, mint a tojásfehérje. A legtermékenyebb időszakban a nyák a lehető legjobb minőségű nyák, ezzel segítve a spermiumok bejutását a méhbe.

     A legtermékenyebb időszakra jellemző nyálka rendkívül nyúlós, amit könnyűszerrel ellenőrizhetünk is: A nyálka a hüvelyk- és mutatóujj közé téve hat-nyolc centiméteres szállá nyújtható.

    Az ovulációt követő harmadik napon ismét szárazság érzetet tapasztalhatunk. A luteális szakaszban, vagyis a petesejt kilökődést követően a szárazság után ismét felléphet nyálkatermelés, ez egyénenként változó, de ez a nyák sűrű és ragacsos fehér színű, mely nyákdugót alkotva a spermiumokat sem engedi át.

     A menstruációt megelőző napokban sok nőnél jellemző az ismét megerősödő nyák termelés, de ez a nyák már nem az ovulációt, hanem a közelgő menstruációt jelzi. A nyák állaga inkább vizes, mint nyúlós.

A terméketlen napokon a méhszáj a hüvelyben alacsonyan helyezkedik el, ujjal könnyen elérhető, orrhegy tapintatú, vagyis kemény és zárt.

A termékeny napokon a méhszáj a hüvelyben magasan van, nehezen elérhető ajak tapintatú, vagyis puha és nyitott.

SENKINEK NEM AJÁNLOM AZ ÖNVIZSGÁLÓDÁST AZ ESTLEGES FERTŐZÉSEK ELKERÜLÉSE VÉGETT, EZT BÍZZUK INKÁBB NŐGYÓGYÁSZRA! De ha mégis szeretnénk megtapasztalni a változást vagy ebből a jelből következtetni a termékeny napokra, akkor megfelelő higiéniai előkészületek mellett tegyük azt, alapos kézmosás és körömápolás mellett! Javalott a vizsgálatot az esti órákban elvégezni, ugyanis napközben a méhszáj állapota változékony.