Inzulinrezisztencia a meddõség hátterében
A cukorbetegségnek nevezett kórkép lényege a vércukorszint szabályozásának károsodása, amely a vércukor emelkedését eredményezi. Létezik korábban fiatalkorinak, vagy inzulinfüggõnek nevezett , (jelenleg 1-es típusú) diabétesz, valamint idõskorinak, vagy nem inzulinfüggõnek is nevezett (jelenleg 2-es típusú) cukorbetegség. A két kórkép nagyon különbözõ, egyetlen közös vonásuk, hogy a betegség lefolyása során mindkét esetben vezetõ tünetként magas vércukor-szint jelenik meg.
Jelentõs különbség , hogy míg a fiatalkori cukorbetegségben az inzulin termelés folyamatosan csökken, addig az idõskori cukorbetegség esetében a kezdeti éveket éppen az inzulin "túltermelése" jellemzi.
Mi az inzulin szerepe szervezetünkben?
Szervezetünkben az inzulin nevû hormon felelõs a vércukorszint szabályozásáért.
Ez a hormon a sejtek felszínén található érzékelõ molekulákhoz kötõdve váltja ki a sejtek cukor felvételének fokozódását. E jel hatására az inzulin célsejtjei elsõsorban a máj , az izomzat és a zsírszövet sejtjei fokozottan veszik fel a vérbõl a szõlõcukor molekulákat, elégetve vagy raktározva azokat.
Ezek az elraktározott készletek teszik lehetõvé a szervezet számára a táplálék-felvétel nélkül töltött idõszak átvészelését. Az inzulin tehát elsõsorban a vércukor-szint csökkentéséért felelõs.
Mi az inzulinrezisztencia?
Inzulin rezisztens állapotban az adott inzulin jelre bekövetkezõ válasz a célsejtek részérõl csökken, azaz csökken a szõlõcukor felvétele a sejtekbe, tehát nõ a vércukor-szint. A szervezet ezt a válaszcsökkenést az inzulin jel nagyságának emelésével tudja korrigálni, tehát az inzulin termelése fokozódik. Kialakul az inzulin rezisztenciához kapcsolódó állapot, melyet hyperinzulinémiának nevezünk, és jellemzõje a jelentõsen megemelkedett inzulin szint a vérben.
Lehet tünete az inzulinrezisztenciának?
Igen , érdekes módon a kialakult inzulin rezisztencia többféle tünettel is felhívhatja magára a figyelmet.
Lehetséges, hogy étkezés után 3-4 órával a kialakult hatalmas inzulinválasz a vércukorszint esését eredményezi, ez megnyilvánulhat a koncentrálóképesség zavarában, gyengeségben, álmosságban, ájulásszerû rosszullétben, szapora szívdobogásban, verejtékezésben is. Általában megfigyelhetõ, hogy a tünetek édességgel jól szüntethetõk. Ide sorolható egy kevéssé ismert, de annál nagyobb jelentõséggel bíró betegség, a polycisztás ovárium szindróma - PCOS - is.
Hogyan kerül ide a PCO szindróma?
Az ovariumban, azaz a petefészekben található nagyszámú inzulinreceptor által közvetített hormonhatás lehet felelõs a polycisztás ovárium szindróma kialakulásáért, mely a nõi meddõség legfõbb okának tekinthetõ. A betegek magasabb inzulin vérszintje miatt ezen inzulinreceptorok fokozott mûködése jön létre, mely a petefészek hormontermelõ rendszerét aktiválja. Ez emelkedett ösztradiol, illetve a nõkre jellemzõ értéknél nagyobb mennyiségû tesztoszteron ( férfihormon) termelését eredményezi, melyek negatív visszacsatolás révén képesek a peteérést szabályozó Follikulus Stimuláló Hormon (FSH) szintjének visszaszorítására. Az FSH lenne felelõs a peteérés beindításáért és fenntartásáért, tehát hiánya ezen betegségben a petesejt érés zavarát eredményezi, melynek következménye a csökkent termékenység. Az állandóan magasabb tesztoszteron szint hajhullást, bõrzsírosodást, pattanások kialakulását eredményezi.
Mi az inzulinrezisztencia oka?
Az alap és egyben a legsúlyosabb faktor a genetikai örökség. Maga a kórkép nem egy konkrét génhez kapcsolódik, így genetikai kimutatása sem lehetséges. Mai tudásunk alapján egyértelmûen több gén is hordozza az inzulin rezisztens állapotra hajlamosító tulajdonságokat.
Elég csak a genetikai örökség?
Nem, önmagában az öröklött genetikai hajlam nem elegendõ a betegség kialakulásához.Számos környezeti tényezõ segíti elõ az inzulin rezisztencia megjelenését, ezek közül a legfontosabbak: a helytelen táplálkozás, rendszertelen, egyszerre nagyobb volumenû, ritka étkezések, túlzott kalória-bevitel, a rostszegény táplálkozás, a zöldségek, saláták fogyasztásának hiánya, a zsírdús, telített zsírsavakban gazdag ételek preferálása. Fentiekkel szoros összefüggésben a túlsúly, elsõsorban a hasra lokalizálódó elhízás. A mozgásszegény életmód és a fokozott stressz.
Hogyan kereshetõ a cukorbetegség?
Mint minden lappangó betegség, a cukorbetegség is csak szûréssel fedezhetõ fel idejében . Nyilvánvalóan a diagnózis felállításához legkorábban vércukor terhelés elvégzésével jutunk.
Kit érdemes szûrni?
45 év felett ha túlsúlyos ( BMI > 25 kg/m 2 )
45 év alatt ha túlsúlyos (BMI > 25 kg/m 2) és az alábbi rizikófaktorok egyike jelen van:
elsõfokú rokonságban diabetes
eltérés észlelhetõ a vérzsírszintekben (HDL< 0,9 mmol/l , TG>2,8 mmol/l)
kórelõzményben érbetegség
fizikai inaktivitás
polycisztás ovárium szindróma áll fenn.
Hogyan kezelhetõ?
Alapvetõ lehetõség a diéta
Nyilvánvalóan , ha megfelelõen elosztjuk a nap folyamán a bevitt szénhidrátokat és egyszerre nagyobb mennyiségû szénhidrát bevitelétõl tartózkodunk, a rendelkezésre álló inzulintermelõ kapacitás elegendõ lehet a kisebb vércukor emelõ hatás kivédésére. Az étkezések során bevitt nagyobb mennyiségû rost (zöldség, saláta, teljes kiõrlésû gabonafélék), képes a cukrok felszívódását jelentõsen lassítani, így a vércukor szint emelkedést mérsékelni.
A testsúly csökkentése
A fogyás során a zsírszövet mennyisége csökken, így a mûködtetéséhez, vezérléséhez szükséges inzulin mennyiség is megtakarítható.
A testmozgás
Vizsgálatokkal bizonyították, hogy a rendszeresen végzett testmozgás már 2-3 héten belül jelentõs javulást idéz elõ az inzulinérzékenységben.
Gyógyszeres kezelés:
Metforminnal, mely döntõen a máj, kisebb mértékben az izomzat inzulin érzékenységét képes helyreállítani.
Néhány évvel ezelõtt egy újabb ígéretes gyógyszerrel egészült ki a terápiás fegyvertár. A glitazonok elsõsorban a zsírszövetben állítják helyre az inzulin érzékenységet, így jól kombinálhatók a metforminnal.
A javuló inzulin érzékenység miatt kevesebb inzulin elegendõ a vércukor szint helyben tartásához. A szervezet ezért csökkenteni fogja az inzulin termelést, megõrizve az inzulin termelõ kapacitásokat.